Hivatalosan is bezárták a Palais des Festivals kapuit, amely a 61. Cannes Lions Fesztivál helyszínéül szolgált az elmúlt egy hétben.A záróceremóriára korábban kellett volna érkeznünk. Nem számítottunk ekkora tömegre. Az volt. Aki kint ragadt, kénytelen volt beérni az Argentína-Irán mérkőzéssel, valamint azzal, hogy Twitteren követi a díjátadó fejleményeit.
Így tudtuk meg mi is, hogy Grand Prix-t hozott el a Harvey Nichols karácsonyi filmje, valamint a mindenki által ismert és szeretett Volvo-film. A 2014-es szocsi téli olimpián bemutatott Megafaces az innováció kategória királya lett, míg a fesztivál legnagyobb elismerését, a Titánium Oroszlánt idén két munka érdemelte ki: a zsűri szerint a tokiói Dentsu által készített Sound of Honda, valamint a már említett Harvey Nichols kampány emelkedett ki a mezőnyből az elmúlt egy évet tekintve.
Nekünk sokáig kell még emésztenünk az itt kapott gyomrosokat. Nem csak a hallottakra gondolunk. Arra is, hogy hiába nő a magyar nevezések száma, ez nem párosul eredményekkel. Sajnos kijelenthetjük, hogy továbbra sem tapasztalható szakmai fejlődés – legalábbis ami a díjakat illeti.
Vannak azért enyhítő körülmények. A nyertes ügynökségek olykor 62 fős kreatív osztállyal vannak felvértezve. Az sem ritka, hogy több hónapot töltenek egy-egy projekt fejlesztésével. Ettől lesz jó. Persze a munka minősége is fontos, de ez nem mindig elegendő. Hatásos bemutatóval kell etetni a zsűrit is. Olyan tehetségeket kell kinevelni, akik felveszik a versenyt egy hadseregnyi méretű kreatív osztállyal, és munkaidőn kívül is a projekt fejlesztésén dolgoznak. Itthon ez nem bevett szokás.
Az előadásokat tekintve maradtak nagyhalak az utolsó napokra is. Sir Martin Sorrell, a WPP nagyhatalmú ura például Philippe Daumannal és Dick Costolóval beszélgetett. (A kedélyes csevely egyébként teljes terjedelmében megtekinthető itt.) Érkezésekor Sorrell azzal viccelődött, hogy Don Draper (a Mad Men című sorozat főhőse) valószínűleg megzavarodna a mérési eredményeket részletező beszámolóktól. Nekünk azonban fontos megtalálnunk az egyensúlyt a művészet és a tudomány között. Nem szabad vakon hinnünk az adatoknak.
Szombaton két elő legenda is tiszteletét tette Cannes-ban. Sir John Hegarty és David Droga előadásai mindig az esemény fénypontjai. Most sem volt másként. Szokásukhoz híven most sem rejtették véka alá a véleményüket. Beszóltak a nagy márkák tulajdonosainak, hogy a globális reklám ugyan költségkímélő megoldás, de láthatóan nem működik. Lokális kampányokban kell gondolkodniuk, mert az hat az emberekre. Emellett elmondták, hogy a kollaboráció konszenzushoz vezet, amiből viszont nem születnek különleges ötletek. Vagyis a sokat emlegetett brainstorming szerintük haszontalan a problémák megoldására. Az adatok szerelmeseihez is volt egy-két keresetlen szavuk. Sir John idézte Jim Carrolt, a BBH London elnökét, aki szerint ha mindenki ugyanazt az adatot nézi, akkor ugyanarra a konklúzióra jut, ezáltal ugyanazt a megoldást is fogja választani. Elmondásuk szerint a márkák gyakran követik el azt a hibát is, hogy évről-évre változtatnak üzenetükön. (Nem úgy, mint a Nike.) Vegyünk példának egy egyszerű beszélgetést. Ha az egyik fél folyamatosan megváltoztatja a beszélgetést, azzal összezavarja a másik felet. Meg kell találnunk a márka fő üzenetét, és erre kell felépítenünk a kommunikációnkat.
Összefoglalva: Ha nincs meg a fő üzenetünk, amit át akarunk adni az embereknek, akkor sem a technológia, sem pedig egy számokkal teli jelentés nem fogja megoldani a problémánkat.
↧