A reklámadó alóli mentesülés érvényesítéséhez ad gyakorlati tanácsokat a Zettwitz Ügyvédi Iroda vezetője.„A hírhedt, reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény (Törvény) 2015. január 1-től hatályba lépő változásai megoldást jelenthetnek az online reklámpiac azon szereplői számára, akik a magyar jogszabályokra fittyet hányó, Magyarországon olykor székhellyel sem rendelkező, ám az online reklámot meghatározó multik „némasága” miatt eddig súlyos adóterhekkel néztek szembe.
Nézzük röviden az alapokat. Cikkünkben elsősorban az online reklámokra fókuszálunk. A Törvény megadóztatja a reklámok közzétételét, és bizonyos esetben – ebben a cikkben elsősorban ezzel az esettel foglalkozunk – a reklám közzétételének megrendelését is. A Törvény a Reklámtörvény (A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény) definícióiból építkezik, így reklámnak minősül praktikusan minden értékesítést, fogyasztást ösztönző, vagy áru, vállalkozás, megjelölés népszerűsítésére irányuló megjelenés és kommunikáció. Közzététel a reklám megismerhetővé tétele, függetlenül attól, hogy az hányan érhetik el (igen, akár egy ember is számít), a reklám közzétevője pedig az, aki a reklám közzétételére alkalmas eszközökkel rendelkezik és ezek segítségével a reklámot megismerhetővé teszi (a netes reklámfelület üzemeltetője). Ez utóbbi meghatározás a Facebook hirdetésekkel kapcsolatban megnyit egy egészen új értelmezési lehetőséget, ami az adózás szempontjából igen kedvező lenne a cégekre, a felvetéssel kapcsolatban egyelőre várjuk az NGM állásfoglalását. Hasonló alapon lehet jogszerűen elkerülni a másodlagos adófizetési kötelezettséget, ha az alább bemutatandó láncolatba belép pl. egy sales house.
A Törvény értelmezése során számos félreértést tapasztaltunk és tapasztalunk a reklámmegrendelés/reklám közzététel láncolatának leggyakoribb, és az adó szempontjából legproblémásabb gazdasági felépülésével kapcsolatban, ezért röviden ezt is érdemes tisztázni:
A láncolat elején „A” cég áll, akinek a termékét/szolgáltatását reklámozni kell;
„B” cég a kreatív marketing/reklám ügynökség, aki a reklámot kitalálja és megszervezi a reklámozást, valamint megrendeli a reklám közzétételét
„C” cégtől (pl. Youtube, Facebook, Google, csak, hogy a nehéz eseteket említsük), aki a reklámot közzéteszi, online esetben netes felületén.
A leggyakoribb félreértés, hogy a Törvény 3. § (3) bekezdésben említett nyilatkozatot (miszerint a reklám közzétevője kijelenti, hogy az adókötelezettség őt terheli és az adóbevallási, adófizetési kötelezettségének eleget tesz, vagy, hogy az adóévben, reklám közzététele után adófizetési kötelezettség nem terheli) „A” cég is szeretné megkapni „B” cégtől, holott erre valójában semmi szükség, és jogszabályi alapja sincsen. A Törvény szerint ugyanis az adó elsődleges alanya [aki a nagy pénzt fizeti, 3. § (1) bekezdés szerinti alany] a reklám közzétevője, a fenti példa esetében „C” vállalkozás, míg a reklámközzététel megrendelője – másodlagos alany [3.§ (2) bekezdés] az ügynökség lesz, azaz „B” vállalkozás. A reklámoztató „A” céget tehát a Törvény nem is említi, rá nem vonatkozik, így részére sem „B”, sem „C” vállalkozás nem kell, hogy nyilatkozatot adjon, magyarán szólva, az egész reklámadó kérdés nem „A” problémája.
A reklámközzététel megrendelője, „B” viszont az adó másodlagos alanya. „B” az, aki 2014-ben akkor fizetett adót, ha „C”-től nem kapta meg a fent említett nyilatkozatot. Az általában „B” pozíciójában lévő reklámügynökségeket érintette leginkább hátrányosan, hogy a Facebook, Google, Youtube és más hasonló cégek nem igazán érezték magukat felelősnek az új rendelet miatt, így nem adták ki a reklámügynökséget a másodlagos adóalanyiságban az adófizetés alól felmentő nyilatkozatot. Tekintettel arra, hogy a havi 2.500.000, Ft-os adófizetési limit már egy kisebb vállalkozás esetén is könnyen elérhető a reklámra fizetett díjakból, a 20%-os adó akár elviselhetetlen terhet is jelenthetett a cégeknek.
Ez az, ami 2015. január 1-től megváltozik, a „B” pozícióban lévő cégek előnyére.
2015. január 1-től nem adóköteles ugyanis a reklám közzétételének megrendelése, ha a reklám közzétételének megrendelője (fenti példával élve „B” pozíciójában lévő vállalkozás) 1. rendelkezik a reklám közzétevőjétől a Törvény 3.§ (3) bekezdése szerinti nyilatkozattal (ez már 2014-ben is így volt, ezt a nyilatkozatot nem adták ki a fent említett cégek); vagy
2. a reklám közzétevőjétől kérte a nyilatkozat kiadását, és ezt a tényt hitelt érdemlően igazolni is tudja, és a kért nyilatkozatot a reklám közzétételéről szóló számla, számviteli bizonylat kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül nem kapta meg, továbbá a fenti tényt, a közzétevő személyét, és a közzététel ellenértékét az állami adóhatósághoz bejelentette; vagy
3. a reklám közzétevője a reklám-közzététel megrendelésének időpontjában szerepel az állami adóhatóság honlapján közzétett nyilvántartásban.
A fenti három feltétel külön-külön értelmezendő, tehát bármelyik önálló megléte esetén a reklám közzététel megrendelője mentesül az adófizetési kötelezettség alól.
A 2. pontban írt mentesülési lehetőség pontosan azt a célt szolgálja, hogy a nyilatkozat kiadását megtagadó vállalkozások miatt a törvényesen eljáró ügynökségek, közzététel megrendelők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.
Álláspontunk szerint a gyakorlatban a mentesülés igénybe vételéhez (i) írásban és igazolható módon kérni kell a nyilatkozat kiadását, erre mi elsősorban a tértivevényes, ajánlott postai levelet, vagy a futárszolgálat útján küldött, átvételi igazolással ellátott küldeményt javasoljuk, ha pedig nem marad más választás, úgy az e-mail-re mindenképpen olvasási jelentést kell kérni és érdemes az elküldött e-mailt lementeni, majd az igazolás megérkezése hiányában, kivárva a számla átvételétől számított 10 munkanapot (ii) meg kell tenni a bejelentést a NAV részére a kérelem elküldéséről, a nyilatkozat kiadásának elmulasztásáról, megadva a reklám közzétevő nevét, székhelyét, ha van, adószámát, valamint a reklámért fizetett díj összegét.
A 3. pontban írt lehetőséggel élve leginkább adminisztratív tehertől szabadulhatunk meg, ha ugyanis a reklámközzétevő szerepel a NAV nyilvántartásában, úgy a közzététel megrendelője automatikusan mentesül az adófizetési kötelezettség alól.
Ebben az esetben az időzítésre kell figyelni, mivel a közzétevőnek a reklámközzététel megrendelése időpontjában kell a nyilvántartásban szerepelnie. Ez az időpont lehet a vonatkozó szerződés aláírása, a megrendelés elküldése, stb. Biztosra menni előzetes jogi konzultációval, illetve az aktuális nyilvántartásról készített print screen-nel lehet.
Az emlegetett nyilvántartásba az előírt feltételek fennállása esetén kérelemre, tehát önkéntesen lehet bekerülni, és bizonyos esetekben a NAV az abban szereplőket törölheti is, így nélkülözhetetlen a nyilvántartás folyamatos ellenőrzése.
Érzésünk szerint ez a pont túlzottan nem fogja előmozdítani a helyzetet, mert vélhetően azok fogják a nyilvántartásba vételüket kérelmezni, akik eddig is kiadták a nyilatkozatot, így legfeljebb adminisztratív könnyítésről beszélhetünk.”
dr. Kocsiscsák Gergely
irodavezető ügyvéd
Zettwitz Ügyvédi Iroda
↧