Ezúttal a kétnapos konferencia előestéjére is csináltak programot a szervezők. Ha szakmai közegben létezik sztárvendég, a WPP globális főnöke mindenképpen annak tekinthető.Idén Berlinben rendezi éves konferenciáját az IAB Europe. Az Interact mostani újítása, hogy a nulladik napra is hívtak vendéget Sir Martin Sorrell, a WPP globális vezére személyében. A műfaj „fireside chat” volt, azaz prezentációt és nagy okosságokat nem vártunk, kellemes beszélgetést annál inkább. A beszélgetőpartner Constantine Kamaras, az IAB Europe elnöke volt, a helyszín pedig a Radisson Blu, amely a berlini dómmal átellenben található, gyönyörű környezetben, a belső teret pedig egy több emeletes, henger alakú akvárium uralja, amelybe belülről fel is lehet menni egy liften.
Némi tudósítói infó az elejére: mivel életem eddigi legfinomabb és legnagyobb csirke dürümjének maradéka belefolyt a táskámba, így a beszélgetés első öt percéről lemaradtam, de íme, pontokban, hogy mi hangzott el a maradék csaknem egy órában:
Kiderült, hogy Sorrell második generációs brit, tán lengyel felmenőkkel. Talán ennek is köze van ahhoz, hogy sosem szerette igazán a „rest of the world” kifejezést. Bár nyilván kevésbé érdekes, de ezt a kifejezést mi sem szeretjük különösebben, szerencsére kezd róla leszokni a marketingkommunikációs iparág. Sorrell szerint egyszerűen nincs a rest of the world szókapcsolatnak leíró ereje.
Az Egyesült Államokban most kitört bónuszvitát nem tartja helyénvalónak, nem a téma miatt, hanem azért, mert ott a WPP üzleti modelljének („ha ezt üzleti modellnek lehet nevezni”, mondta ő) nem része a bónusz, ellentétben más piacokkal. Magyarán, nem Amerikában kellene a bónuszról vitázni, hanem az érintett piacokon.
Adatügyben a biztonság és nem a privacy az alapkérdés.
A mobilhelyzet felemás, mivel rengeteg időt töltenek a felhasználók a mobiljukkal, viszont a tartalomfogyasztásba nem fektetnek be igazán. Ellentétben a printtel, amelyre egyre kevesebb idő jut, viszont még mindig fizetünk érte.
Nem gondolta, hogy focit meg Mad ment fog nézni a telefonján, de mégis eljött az idő. Itt jegyezzük meg, hogy az előtte heverő, tepsi méretű iPhone6 plus erre nagyjából alkalmas is. Fel is emelte, hogy a képernyők nőnek, szóval bármi lehet még a mobilos tartalomfogyasztás frontján.
Fontos a cross-platform mérés, mivel önmagukban a tévés, online stb. közönségadatok nem mondanak eleget. Ennek kapcsán rúgott is egyet a televíziós nézettségi adatokat az Egyesült Államokban szállító Nielsenbe, amit némileg érthetőbbé tesz, hogy a WPP nemrég vásárolt be a comScore-ba;) Már csak mi tesszük hozzá: a bónuszvitánál sok fokkal érdekesebb csevej zajlik az amerikai piacon a televíziós nézettségi adatokról, a Viacom például különösen aktív e téren.
Az integráció ismét nagyon fontos téma az ügynökségek életében, de Sorrell úgy látja, egy ideje inkább csak az ügynökségeknek fontos, és nem az ügyfeleknek. Az integráció a WPP-nél két szinten valósul meg: globálisan és lokálisan. Úgy kell elképzelni, mint egy görög templomot, ahol a tetőt az oszlopokra helyezik rá. Ezek az oszlopok a specialista csapatok. Ha valamelyik oszlop nem elég erős, összedől a templom.
Mi a fontosabb a marketingkommunikáció sikere szempontjából: a média vagy az üzenet? Sorrell azt mondja, egy halom felháborodott emailt szokott kapni mindig, mikor ezt mondja, de szerinte a média legalább olyan fontos, mint az üzenet, sőt.
Tessék elengedni azt a gondolatot, hogy a Facebook és a Google technológiai cégek. Nem, ezek bizony médiacégek.
A WPP kb. 70 milliárd dolláros bizniszt visz globálisan, ezzel nagyobb, mint a Google (ezt igen kajánul jegyezte meg), de ebből csak kétmilliárd jut programozott vásárlásra, így aztán ő olyan nagyon nem hisz az IPG azon jóslatában, hogy hamarosan a display költés 50 százalékát programozottan fogják vásárolni. Az arányt elérhetőnek tartja, csak nem a közeljövőben.
A közösségi média fontos, a szerepe pedig egyre nő, de a jövőben márkától, piactól, célcsoporttól függően nagy különbségeket fogunk látni a jelentőségét illetően.
„Engagement will be a battleground between old and new media.” Ezzel Sorrell arra utalt, hogy nem mindegy, milyen minőségű a fogyasztó és a tartalom/hirdetés kontaktusa. A tartalomért való fizetés pl. igen erős elköteleződést jelez, ezt egyébként már többször emlegette nyilatkozatokban.
Kéjjel szedte elő a Publicis és az Omnicom füstbement egyesülési terveit. Szerinte ez az egész nem szólt másról, mint a versenyképes méretről, no nemcsak a WPP, hanem az igazi veszélyforrások, mint a Facebook és a Google ellenében. Érdekesnek gondolja, hogy a WPP korábban is „frenemy”-ként emlegette e globális szereplőket, a két másik csoport külön-külön még partnerként, az egyesülés egyik ki is mondott indoka azonban a versenyképesség volt és nem a barátkozás.
Mely területeken tudnak az ügynökségek kitűnni, másokhoz képest megkülönböztetni magukat? A HR-en, azaz a tehetséges csapaton túl e területek: adat (lásd comScore-felvásárlás, first party data üzletág), technológia (pl. Xaxis), tartalom.
Nyilván a fenti állításokról lehet és kell is vitatkozni, egy dolog viszont láthatóan a közönség nagy részéből őszinte elismerést váltott ki: a saját bevallása szerint 70 éves Sorrell némi kézremegéstől kísérve, de úgy szórta magából az adatokat és számokat (meg azt, hogy ezek mit jeleznek) évekre és ügynökségcsoportokra bontva, ami 20-30 évvel fiatalabban sem lenne kis teljesítmény.
Hamarosan érkezik a beszámoló a további programokról.
↧