Amerikában élő kolléganőnk élményei első kézből a cord-cutter létről és a gyerekek médiafogyasztásáról.Valószínűleg mindenki emlékszik rá, milyen idegesítőnek találtuk gyerekként, amikor a szüleink azzal jöttek: „bezzeg a mi gyerekkorunkban”! Talán semmi sem változott olyan sokat az én gyerekkoromhoz képest, mint a médiafogyasztás. Különösen, amióta Amerikába költöztünk.
Az én gyerekem már sokban hasonlít az AdAge.com cikkében leírt amerikaiakhoz, akik élvezik a táblagép adta függetlenséget. Hol van már az az idő – emlegethetném -, amikor hétfőnként még nem is volt adás a tévében? Vagy a gyerekeknek szóló tartalom leszűkült egyetlen, nem választható esti mesére?
A mai gyerekek médiafogyasztásában kulcsszó a választás. A gyerekcsatornák ugyan hatalmas előrelépést jelentettek a félórás rajzfilm kínálathoz képest, ám rögzített tartalmat sugároznak, így a gyerek „mindössze” annyi hatalmat gyakorolhat felettük, hogy átkapcsol egy másik adóra. Ehhez képest ugrásszerűen megnöveli a döntési szabadságot a tabletek világa. Az amerikai kínálat bőséges, és számos olyan alkalmazás létezik, amelyet a szülő biztonsággal odaadhat csemetéjének, mert csak szűrt, a gyerek életkorának megfelelő rajzfilm- vagy játékkínálatot tartalmaz. Azon belül viszont a gyerek szabadon dönthet, és akár 5 percenként új tartalmat választhat magának.
A mi esetünkben már nem is opció a hagyományos tévézés, hiszen másfél éve cord-cutter háztartás lettünk, és lemondtuk a kábeltévét. Az on-demand fogyasztás nagy előnye számunkra, hogy erősebb a kontroll a tartalmak felett, így jobban tudjuk ellenőrizni, gyermekünk pontosan mit fogyaszt (nem beszélve a gyerekcsatornákon is hangsúlyosan jelenlévő reklámok hiányáról). Hátránya viszont, hogy csemeténk elképzelni sem tudja, milyen az, ha nem lehet átugrani vagy lecserélni az adott tartalmat, például az autóban ülve és rádiót hallgatva. :)
↧