Quantcast
Channel: Médiapiac utolsó 80 cikke teljes szöveggel és képpel
Viewing all articles
Browse latest Browse all 36740

Médiatanács-reakció a Mértéknek és a TASZ-nak

$
0
0
És aztán a Mérték ismét reagált. A téma a rádiós frekvenciák pályáztatásának gyakorlata és a kapcsolódó, közérdekű adatok igényléséről folyó per.A Mérték Médiaelemző Műhely és a TASZ hétfői közleménye szerint kétévnyi pereskedés után beigazolódott a szervezetek gyanúja, miszerint a Médiatanács diszkriminatív eszközként használta a formai követelményeket a rádiós frekvenciák újrapályáztatása során és jogszerűtlenül, nem azonos szigorral kérte számon a pályázati követelmények teljesülését. Alapozzák ezt az állítást azokra a dokumentumokra, amelyeknek kiadását több év után érték el. 2013 őszén a Mérték néhány, 2012-ben lezárult rádiós frekvenciapályázat anyagának kiadását kérte a Médiahatóságtól: huszonegy, többségében nyertessé nyilvánított pályázati ajánlatot, illetve az eljárás során becsatolt kiegészítéseket, hiánypótlási dokumentumokat kívánták megismerni. A Médiatanács nem reagált a közérdekű adatigénylésre, ezért az ügy a TASZ jogi képviseletével a bíróságra került, amit végül kétévnyi jogi eljárást követően a Kúria döntése értelmében megnyertek a szervezetek. A Médiatanács reagált a fentiekre. Eszerint ők úgy vélik: "a rádiós frekvenciák pályáztatásakor mindenkor a következetesség, a jogbiztonság és az egyenlő elbánás elve alapján" jártak el. A Mérték-TASZ közlések (vagy az ezeken alapuló cikkek?) címét félrevezetőnek találják, mivel "a TASZ által indított pernek a pályáztatási gyakorlat megítélése nem volt tárgya, a per kizárólag közérdekű adatok kiadása tárgyában folyt". A Médiatanács állítása szerint az adatokat a pályázók üzleti titkainak védelme miatt nem adta ki, "az első- és másodfokú bíróság a Médiatanács álláspontjával értett egyet, a Kúria azonban rendkívüli jogorvoslati eljárásban úgy döntött, hogy ezeket ki kell adni". A Médiatanács szerint "a TASZ a kiadott adatok alapján valótlanul állítja, hogy a Médiatanács diszkriminatív eszközként használta volna a formai követelményeket a rádiós frekvenciák újrapályáztatásakor. Ez a feltételezés a szerzők önkényes véleménye, és nem következik a Kúria ítéletéből." Továbbá azt írják, hogy "a Médiatanács nem kíván egy tévedhetetlen állami szerv szerepében tetszelegni. A jól működő jogállami berendezkedésnek köszönhetően a Médiatanács minden egyes, a hírekben szereplő rádió frekvenciás pályázati döntései esetében is biztosított volt a jogorvoslati lehetőség az érintettek, köztük az eredménytelenül pályázók számára is." Hozzáteszik: ezzel a jogával több pályázó is élt, a Médiatanács pedig 2014 decemberétől az új pályázati felhívásokban egyszerűsítette a formai követelményeket. (A teljes közlés elolvasható a fenti linken.) A Mérték nem hagyta ennyiben a dolgot, reagáltak a Médiatanács közleményére. Szerintük igenis önkényes volt a Médiatanács. "Ha van definíciója az önkénynek, akkor annak az egyik pontja biztosan úgy hangzik, 'azonos körülményeknek azonos jogi feltételek alapján ésszerű indok nélkül homlokegyenest ellenkező értékelése'. És a Médiatanács éppen ezt csinálta: a párhuzamosan zajló pályázati eljárások közül azokban, ahol nem tetszett neki a pályázó, kifogásolta az üres hátoldalak aláírásának hiányát, viszont ha nem volt gondja a pályázóval, akkor eltekintett ettől a követelménytől. Akivel szemben alkalmazta ezt a követelményt, azt nyilván hátrányos helyzetbe hozta más pályázókkal szemben, ezt nevezik diszkriminációnak." Reagáltak a Médiatanács azon állítására is, hogy a Médiatanács minden döntése esetében biztosított volt a jogorvoslati lehetőség az érintettek, köztük az eredménytelenül pályázók számára is. "Igen ám, de az érintett esetek nagyjából felében egyáltalán nem volt másik pályázó, aki kifogásolhatta volna a formai hibák figyelmen kívül hagyását. Számos más esetben pedig a vesztes pályázók más pályázati eljárásokban is részt vettek, és gondolhatták azt, hogy egy pereskedés a Médiatanáccsal nem erősíti a pozíciójukat a többi pályázatban. Így végül az esetek jelentős részében gyakorlatilag mégis kizárt volt, hogy bárki bírósághoz fordulna. Ráadásul a kérdés végülis az, hogy a jogorvoslat lehetősége mennyiben befolyásolja bármely hatóság kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy azonos ügyeket azonos módon értékeljen." (A teljes írás elolvasható a fenti linken.)

Viewing all articles
Browse latest Browse all 36740