A minap indult 888.hu főszerkesztője azt mondja, portáljával belépett egy férfiassági versenybe, ami arról szól, kinek van nagyobb hangszórója. Meg azt, ha szakmáznának, hátrébb tartanának. Lampé Ágnes interjúja.Ön nem újságíró, mégis főszerkesztő lett. Nem ciki ez?
Kinek? Az újságíróknak? Érthető, ha ők nem fogadják lelkesedéssel, ha más szakmabeli merészkedik erre a pályára, de engem nem az újságíró szakma véleménye érdekel, hanem az olvasók.
Ez mégiscsak egy szakma, mármint az újságírás. Jól mozgok ezres számkörben, mégsem vállalnék el egy főkönyvelői állást.
A 888 két főszerkesztő-helyettese elismert újságíró és jól is végzik a munkájukat. Én inkább azon dolgozom, hogy karaktert adjak a lapnak, megtaláljam a kapcsolatot a potenciális olvasókkal. Ez inkább pszichológiai feladat, közelebb áll a tömeglélektanhoz, mint a „szakma” értelmében vett újságíráshoz.
Ki találta meg erre a pozícióra?
A 888.hu ötlete tőlem származik, nem a pozícióhoz kerestek embert.
A blogjában „politikai gondolkodóként” definiálja saját magát.
A politika nyelvhasználat kérdése. Nyelvet kell találni az emberek megszólításához. A 888 pedig kísérlet arra, hogy nyelvet, és ezzel utat találjunk az emberekhez. Ha valakit támadnak, de nincs hangja, akkor elszenvedője lesz az eseményeknek. Ha viszont van, akkor képes megjeleníteni témákat, ügyeket. A 888 belépett egy olyan térbe, ahol nagyon sok hang van jelen. Jóllehet az ott jelenlévő szereplők azt állítják magukról, hogy az igazságot képviselik, valójában csak nagyobb hangszóró van a kezükben és már jó régóta üvöltöznek bele. A jelenlegi helyzet olyan, mint egy furcsa férfiassági verseny: arról szól, kinek nagyobb a hangszórója.
Vagy inkább ki kamuzik nagyobb hangszórót magáról.
Akinek hangszóró van a kezében, azt gondolja, csak neki lehet véleménye. Nekünk is lehet.
Nemcsak a 444-nek.
És nemcsak azoknak, akik azt gondolják, hogy monopóliumok van az „igazságra”.
Beleolvasva a cikkekbe, hiányzik a „szakma”: sok a helyesírási, nyelvhelyességi hiba, szóismétlés, elvétett központozás.
Minden ki fog simulni. Egyébként meg, komolyan gondolom, ha szakmáznánk, hátrébb tartanánk. Ha az újságíró iskolában egyest adnak a szóismétlésért, visszakérdeznék: hogyan lehet az, hogy egy szóismétléssel teli írás mögé mégiscsak felsorakoznak olvasók és közösség alakul ki körülötte? Hát nem ez az cél? Az újságot embereknek írjuk, akik azonosulni vagy elutasítani akarnak.
Önt idézem: „Azoknak írunk, akik két lábbal állnak a földön. Akik hallgatnak a józan eszükre. Akiknek van véleményük. Akik szeretik azt a helyet, ahol élnek. Akik még nem bolondultak meg az ipari méretekben gyártott cinizmus mérgétől.” Ki gyártja ipari méretekben a cinizmust?
Hát a cinizmusgyártók. Senki ne higgye, hogy a magukat szakmának beállító lapok ne politizálnának. Ismételten mondom, a politika nyelvhasználat kérdése. Ha valaki „menekültekről” meg „vasfüggönyről” beszél, az politizál. Ráadásul rosszul, mert ezek a lapok a bevándorláskérdésnek köszönhetően szembekerültek saját olvasóikkal is. Jól illusztrálja ezt például az emlékezetes Hitler-bajszos Magyar Narancs címlap. Az újság ekkor írta ki magát a komolyan vehető lapok közül és került egyben szembe saját olvasóival.
Erről azért a Narancs olvasóit is meg kéne kérdezni.
Értem, ha egy orgánum kormánykritikus. Azt is, ha ellenzéki. De itt többről és másról van szó: a legmélyebb cinizmusról. Ezek a lapok miközben azt mondják, hogy itt minden szar, valójában elutasítóvá válnak saját politikai közösségük bármilyen teljesítménye iránt, miközben ugyanazokat a dolgokat, még ha nevetségesek is, ha máshol, mondjuk Angliában vagy Németországban történnek, ünnepelnek. Kimaxolják a cinizmust.
Ön a Kezdő nyelvlecke című cikkében ezt írja: 888.hu = "mi", mindenki más = "ők". 2. szótár cink = "a megbukott szilylaci, "444.hu = "a bevándorlás- és melegházasságpárti 444", index = "azok", hvg, magyar narancs, népszava, népszabadság, átlátszó és ezek csatolt részei = "nem számítanak". Mi ez, ha nem ipari méretben gyártott cinizmus?
Ez inkább kötekedés.
A saját nevük ötlete is a hangszóró szellemében jutott eszükbe? Rádupláztak a 444-re?
Engem nem foglalkoztat a 444. Talán csak a stílus tekintetében érdekes. De a tematikáját nézve, miszerint az egyetlen mondanivalójuk a kormányellenesség, nagyon szűk spektrum. Ráadásul az elmúlt néhány hónapban bevándorlásügyben ők is rossz oldalra álltak, ahhoz képest, amit az olvasóik képviseltek. Mire ők, a szólásszabadság bajnokai, letiltották a kommentelőiket.
Azért arra ne vegyen mérget, hogy azok a kommentelők a portál régi kommentelői. De maradjunk még önöknél: a 888-ból mindenki a 444-re asszociál.
Az jó nem?
Jó?
Működik. És ha mondjuk klíma.hu néven indulunk? Az más lett volna?
Bizonyára.
Mondom: engem nem foglalkoztat a 444.hu.
A 888 poén. Egyszer. Na de végig egy poénban maradni, legalábbis kényelmetlen.
Mindenki azt hitte, majd a három négyessel állunk le kötekedni. Ehhez képest nekimentünk Renzinek, Sorosnak, Merkelnek és így tovább. Az egyik legolvasottabb cikkünk az volt, amikor a Libération-t osztottuk ki, miután a francia napilap azt állította: Magyarország Európa szégyene. Mi meg azt, hogy bekaphatják, de tövig. Ír ilyet bármelyik újság?
Nem lacafacáznak.
Ha azt mondják rád, hogy hülye vagy, és te nem reagálsz, azzal szép lassan elfogadod, hogy tényleg hülye vagy.
Lassan halad a fideszes sajtó Simicska utáni újraépítése. Nem indult el a via.hu, a Lokál nem ütötte át az ingerküszöböt, nem tudták megvenni a tv2-t, a Figyelőt, nincs még meg a tervezett rádió, üzleti hírportál, sorolhatnám.
A jelenség egy lélektani kérdéssel függ össze. A riválisaink azt a képet akarták kialakítani – évekig sikeresen –, hogy a jobboldal képtelen belépni erre a piacra, ezt a műfajt csak a liberálisok tudják, például ehhez cinikusnak kell lenni. A 888 egy sor előítéletet felrúg, már azzal, hogy létrejött.
Ki a tulajdonos?
A Modern Media Group egyik lábáról van szó. Ők szavaztak bizalmat nekem.
Mennyi ideje van nyereségessé tenni a lapot?
Tőlem annyit kérték: csináljak egy izgalmas portált.
Minimális olvasószám?
Nincs ilyen elvárás. Ez nem női magazin vagy bulvárújság, melyre ilyen számításokat lehet alapozni. A 888 elsősorban közélettel és politikával foglalkozik.
Arra meg van pénz.
Fordítva. Ha készül egy izgalmas lap, lesznek olvasók, és jönnek a hirdetők is.
A hirdetői piacot is nagy részben a politika irányítja. Vagyis a 888-nál nincs ok aggódni a fizetésekért.
Nem kerülünk sokba, kis irodában, maroknyi csapattal működünk. Nem kellett nagynevű, öreg újságírókat rahedli pénzért leigazolni, itt fiatalok kaptak lehetőséget, hogy például ne helyettes államtitkárok akarjanak lenni, hanem újságírók. Olvasóink fele a 25-34 éves korosztályba tartozik, melyben a hirdetők igenis láthatnak fantáziát.
Ki a főnöke? Habony Árpád?
Mondom, a 888 az MMG egyik lába.
Az MMG-nek Habony Árpád az egyik tulajdonosa.
Ő adott bizalmat nekem. A 888 teljes egészében az én történetem, szabadságom és egyben felelősségem.
Kit tekint fő versenytársuknak?
Természetes, hogy egyre jobbak akarunk lenni, és hosszútávon a magyar sajtó meghatározó szereplőjévé kívánunk válni.
Mit változtatott a sajtóviszonyokon az Orbán-Simicska háború?
Egy folyamat kellős közepén járunk, az átalakuló médiatérről egyelőre kevés történelmi távlatot kiálló kijelentést lehet tenni.
Mégiscsak felbomlott a jobboldali médiabirodalom.
Amikor ilyeneket mondanak, az olyan, mintha temetési beszédeket hallgatnék. A felbomlás, átalakulás, új dolgok létrejötte az élet természetes része.
Menekültügyben hogyan teljesített a sajtó?
Erről már azt hiszem eleget beszéltem, de akkor megismétlem. Engem ebben a témában is a nyelv foglakoztat. Egyes lapok következetesen a riválisaikkal ellentétes politikai nyelvezetet használnak: menekültkérdésről és nem bevándorlásról beszélnek. Amikor a kormány felépítette a kerítést, és biztonsági határzárnak nevezte el, ugyanezek a sajtótermékek azonnal vasfüggönyt emlegettek. Ami nem semleges kifejezés, hanem kőkemény politikai nyelvhasználat. Ezek a lapok tehát nagyon is politizálnak, ahogy az újságírók is. A sajtóban, épp úgy, mint a politikában, a menekültkérdés szétverte a baloldalt.
Azért ez jóval árnyaltabb kérdés.
Nem hinném. A baloldaliak tagadták a probléma létezését, majd amikor megérkezett az ár, az élet rácáfolt politikai állításaikra, és szembekerültek saját választóikkal. A baloldal válsága viszont nem állt meg a politika határainál, hanem maga alá temeti a saját médiájukat is.
A jobbos médiumok bezzeg jól vették a menekültes akadályt. Pontosabban: átvették Orbán és Habony szóhasználatát.
A sajtó átpolitizált. Politikáról beszélve lehetetlen semleges kijelentéseket alkalmazni, ezt a politika természete nem engedi. Aki politikával foglalkozik, az azonosulni vagy elutasítani akar. Ha leíró nézőpontból, olimposzi magasságokból akar valaki újságot írni, az érdektelenné válik.
Ön azt is nyilatkozta: „Ha hatalomgyakorló vagyok, el kell érnem, hogy az emberek azt akarják, amit én.” Ez a 888-nál is cél?
Én nem vagyok hatalomgyakorló. Újságot pedig az embereknek írunk és pont. Azért is van vitám az úgynevezett értelmiségi gondolkodással, mert egy értelmiségi általában hajlamos megkülönböztetni önmaga felettes énjét a saját hétköznapi énjétől. Mintha nem szeretkezne, nem enne-inna, csak Voltaire-i magasságokban szárnyalna. Miközben az oldalon a „csöcskontent” teljesít magasan a legjobban. Oda is írtuk: „Ne hazudj magadnak, úgyis rákattintasz.”
A konzervatívoktól nem kapott kritikát a 888 sajátos nyelvhasználatáért?
Kik is azok a konzervatívok? Kétségtelen, hogy egy jobboldali alkatú ember inkább hajlamos pátoszra, és ezért nehezebben békül meg a vagánykodásból fakadó stíluselemekkel. Én mindenesetre ezt egy kísérletnek tekintem. Egy igazi „piszkostizenkettő” vagyunk, akik más módon más eszközökkel szolgáljuk az ügyet.
A Fidesz népszerűségének visszaesésekor ön úgy fogalmazott: „A nagy mellényt, az arroganciát, a pökhendiséget pedig az emberek – joggal – nem szokták értékelni.” Mintha a kritika épp jelenlegi főnökének, Habony Árpádnak szólt volna.
Én egy bizonyos politikai magatartásról beszéltem. Arról, hogy nem szabad nagy mellénnyel kiállni a pályára. A médiában is ez a helyzet.
Önöknek is van szép nagy mellényük.
Azt gondolom, hogy néhány versenytársunkhoz mérve ez még mindig csak egy egyszerű felöltő. Másfelől, amikor valaki felmegy a pályára, a sok, régi motoros játékos közé, akiknek mind az az érdekük, hogy rajtuk kívül más ne rúgjon labdába, hát hogy ne lenne pökhendi az ember?
↧